Peregnek a percek, akár a homokszemek, egy hatalmas ládikába, s miként egy-egy szem kihullik a kezeink közül, lakat zárul a múltra, felfedvén a jelent és a jövőt. Az ember azonban soha nem elégedett a jelennel. Minduntalan visszavágyik a múltba, hogy megváltoztassa azt, nem is sejtve, hogy ezzel felborít egy sziklaszilárd alapokon nyugvó törvényt. A törvényt pedig éppen ezért védik.

Tételezzük fel, hogy esélyt kapsz arra, hogy visszatérj a múltba, úgy ahogyan Im Jaebum esélyt kapott rá, egy szerencsés véletlen folytán. Változtatnál bármin is, tudván, hogy átírod a jövőt? Ő megtette. Megpróbálta. De vajon sikerrel járt-e?

Az angyalokat is állíthatja a sors komoly kihívások elé, és bukásuk sokkal fájdalmasabb, mint egy egyszerű halandóé, ugyanis ők nem csak a kudarcot élik át, hanem azt is, ahogy hófehér szárnyaik tökéletes fehérsége átcsap csúf feketébe, jelezvén ezzel minden földi és természetfeletti teremtménynek, hogy megmérettetek és elbuktak. De mi történik, ha egy bukott angyal szerelmes lesz? Ha olyasmire vetemedik egy érzés miatt, amiért a pokol sem fogadná be többé?

A tiltott és titkos érzések útja bánattal, gyásszal és fájdalommal van kikövezve, de ha eléred a célod, akkor olyan áldás részese lehetsz, amilyet talán a mennyország sem tud nyújtani.

Jaebum elindult hát a saját maga által választott útján, s észre sem vette, hogy árnyéka életre kel. Nyomába szegődve teljesedett ki Andy, lett a hamuból újra hús-vér angyal, kinek kötelessége védeni a múlt megsárgult törvényét.

De mi lesz, ha választani kényszerül? Vajon megéri-e fent pompázni újra a világ felett, ha mindaz, mi számít, odalent van? Érdemes-e újabb bukást vállalni, remélve a bizonytalant?

Hisz mind tudjuk. "Visszatérni a múltba nem jelent egyet annak megváltoztatásával."